Másfél évvel később... Válás lesz a vége?

Visszaköltöztünk abba a városba, ami az én családomhoz van közel. A férjem már szerencsére nem éjszaka dolgozik, 8-16ig. Azt hihetnénk, hogy minden rendben. DE NEM! A fiúkkal többet találkozik, látszólag normális életünk van. Már én is dolgozom, mert a kisebb fiúnk is ovis. Én közben a 2. vizsgaidőszakomra készülök, mert közben levelezőn elkezdtem egy főiskolát is. Még a házunk sincs kész teljesen. Mikor lesz? Fogalmam sincs.
Fáradt vagyok. A házasságunk romokban. Rengeteg vita van mögöttünk és szerintem még előttünk is. A gond, hogy az utóbbi 3-4 évben eltűnt a szex az életünkből. Engem megvisel. Mindent megteszek, hogy legyen valami végre. Ha csinos vagyok, a férjem csak azt tudja kérdezni, hogy miért vagyok, esetleg várok valakit. Féltékeny, de ő nem tesz semmit. Ez miért van. Rengetegszer beszéltünk róla, főleg amikor elegem van, mint ahogy most is. Mondtam, hogy akár el is válhatunk, de azt persze nem akarja. 34 éves vagyok, szeretnék csókolózni, összebújni vele. Nem akarom így leélni az életem. Úgy gondolom, hogy ez a helyzet már menthetetlen. Mit lehet tenni? Mások hogyan szánják rá magukat a válásra? Az a szörnyű, hogy félrelépni én sem akarok, de már ezt sem bírom. Kapok jelzéseket másoktól, ami jól is esik, aztán bűntudatom van, pedig nem történik semmi.